2017. február 12. 17.00

NNC Frogs-Foci Suli 0-7 (0-2)  Gól:Ricsi 2,Dani 2,Szabó Szabi,Malik,Gavula

NNC Frogs Vili-Sajt,Geri,Ati-Joci,Szaki---Szabi,Fekete Tomi,M. Laci,Hegyesi Tomi,Tibi

Foci Suli Cucu-Palo,Szabi--Ricsi,Versegi,Gavula-Malik,Dinnyés,Sipos Szabi

Essünk túl rajta...

Gatya nem tudott jönni,Luki kiesett ugye,Szarkusz sérült még mindig, Tibi beteg volt, de a kispadra leült(bár be nem állt), Mérten Tomi úgy volt jönni fog, de sajna nem ért haza az edzőtáborból. Márkó szánkózott Erdélyben, Pálma melózott így Ők sem voltak. Mindezek ellenér azért így sem álltunk fel rosszul a bajnoki döntőn mivel Szabi pont hazajött, így volt cserénk is rendesen. De ezen a napon nem volt mellettünk az Ég. Nem állítom, hogy abban az esetben pontot szerzünk, ha szerencsésebbek vagyunk, de semmiképpen nem lett volna ennyire rusnya vége. Egyébként a csarnokban annyian voltak, amennyi embert Én még sosem láttam összezsúfolódni nálunk. Ennyien voltak tanúi szenvedésünknek... Az első két percben úgy ránk rontottak,hogy csak kapkodtuk a fejünket. Jöttek zsinórban a támadások, de megúsztuk. akkor még. Elkezdtünk picit lábra kapni. Jól ugyan nem játszottunk, elég körülményesen adogattuk a zsugát, de megyegettünk előre. Nem voltak fölényben, kiegyenlített volt a játék. De úgy 8-10 perc után egy Versegi lövés átment két bőrben megpattant Geri lábán s besuttyant. 0-1. Támadgattunk tovább, volt egy-két távoli lövésünk, de nagy helyzetbe nem tudtunk kerülni. Viszont kinyíltunk és egy eladott labdával Ricsi elrobogott, lőtt és a megpattanó bement. 0-2. Ez a félidő derekán történt. Ekkor próbáltunk letámadni. Jobb is lett a helyzet. Volt egy Hegyesi Tomi pörgetés amit Cucu védett volt egy félpályáról üres kapura tett labda, ami nem sikerült túl jól, de helyzet volt. Akadt szép labdafelvitelünk. Nem voltunk jók, de nem volt benne a nagy vereség a látványban.

Félidőben agyaltunk mit csináljunk. Ha beállunk akkor nyilván nem kapunk úgy ki, de láttunk lehetőséget a gólra. Letámadtunk hát. Igyekeztünk támadást építeni, de nem túl nagy eredménnyel. Egy darabig nekik sem, de egy kb 5 perc után egy elég szar távoli lövésbe olyan szerencsétlenül értünk bele, hogy Vili nem tudott mit tenni. 0-3. Ekkor már lehetett érezni, hogy baj lehet. De még mindig igyekeztünk, bár egyre kisebb meggyőződéssel. Mikor Ricsi egy eladott labdával elrobogott és belőtte a 4-et akkor összeszakadtunk. Már csak a túlélésre játszottunk. De tegyük hozzá, hogy be azért nem álltunk. Próbáltunk állva meghalni. Nem biztos, hogy ez volt a legjobb megoldás, de címvédőként nem akartuk, hogy a háló nyomja a hátunkat. Egy kapufáig el is jutottunk, de ezen a napon a sors nem akart Velünk szóba állni. Három kontrából még kaptunk is három dugót.

Csúnya vége lett hát ennek a rangadónak. De tegyük hozzá, hogy a kékek nem nagyon cseréltek, pedig ekkora fölénynél már fű-fa-bogár bemehet. Most nem kockáztattak,hogy nehogy lábra kapjunk (nem kaptunk volna egyébként), ez végül is hízelgő. Nem aláztak azzal meg minket, hogy mindenkit a pályára engedtek. Ugyanis a végén már annyira nem éreztük a pengét, hogy a peremembereik is lehet, lőttek volna gólt, de legalább ezt nem kellett megélnünk.

Borzasztó volt ezt az 50 percet nézni. Lélekromboló vereség volt, olyan amit nagyon régen nem kellett már átélnünk. Remélem sokáig nem is kell, mert nem szeretném megszokni. Rosszul játszottunk, körülményesen, lassan. Ők pedig gyorsan, pontosan. DE! Nincs ennyi különbség a két csapat között. Távolról sem. Ezen a napon kb 3 gól volt sajnos közöttünk, de több lett. Ez a plusz az elátkozottságunknak köszönhető. Az első 3 gól megpattanó volt, kapufát is lőttünk és semmi, de tényleg semmi nem sikerült. Igyekeztünk, de a hitünk is elpárolgott időközben és nem is ment abszolút. Ez van. Innen fogunk felállni. Rögtön a hétvégén nyernünk kell a Meredt Egér ellen. Nem rosszak Ők, úgyhogy el kell felejteni ezt a zúzdát és fel kell emelni a fejünket. A pontszerzés elég lenne az ezüst éremhez, de saját magunk miatt nyernünk kell. Minél jobb játékkal, minél nagyobb fölénnyel. Azt gondolom, hogy ilyen szerencsétlenül és szarul vagy 10 éve nem játszottunk és remélem, hogy vagy 10 évig nem is fogunk. Fertályévenként, ha nehéz is kiheverni, de azért belefér :-)))

Pozitívum azért ezen a fekete vasárnapon is akadt szerencsére. Mégpedig az, hogy senki nem bántott senkit a csapaton belül. Nem volt egymásra mutogatás, nem volt ugatás a másikkal. Mindenki próbált mindenkit vigasztalni, erőt önteni a másikba. Szóval úgy viselkedtünk ebben a gyászos helyzetben, ahogy kell. Mint egy CSAPAT.